1876-ban megvonták Nagykállótól a megyeszékhelyi kiváltságot, a barokk épület számára más funkciót kellett keresni.
1895. december 1-jén nevezte ki a belügyminiszter Dr. Borosnyói Lukács Bélát a Nagy-kállói Magyar Királyi Országos Tébolyda első igazgató főorvosát.
1896 márciusában érkezett az első 100 beteg. 1897-től az intézet a Nagykállói Magyar Királyi Országos Elmegyógyintézet nevet használta, 110 férőhellyel rendelkezett.
A betegellátási igény növekedése tette szükségessé az ágyszám bővítését, 1912-től már 340 ágyon látta el az intézmény a betegeket.
Az intézet neve 1946-ban, Állami Elme- és Ideggyógyintézetre módosult.
1947-ben már nem csak pszichiátriai betegeket láttak el, 20-20 ágyas férfi és női neurológiai osztály kezdte meg tevékenységét.
1979-ben lehetőség nyílt a III. telephely megindítására Kállósemjénben.
1980-tól kezdve öt éven át tartó, több millió forintos rekonstrukció vette kezdetét.
1997 óta működik Pszichiátriai Szakkórház néven az intézet. Még ez év decemberében, az országban másodikként, elnyerhette az ISO 9002 szabvány szerinti minőségbiztosítási tanúsítást, ma már a 2005-ben integrált minőségirányítási rendszert működteti.
Az intézmény 2006-ban Észak-Alföldi Minőség Díjat nyert el.
2008-ban fölvette a Sántha Kálmán Mentális Egészségközpont és Szakkórház nevet, majd a hatékonyabb működés útját keresve több állomáson keresztül jutott el a jelenlegi működési struktúrához.
2013 márciusában Szabolcs megye négy kórháza egyesült, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház néven.
