Ön most itt van: Címlap » Információk » Megbetegedések, kórképek
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a kardiológiai rehabilitáció mindazon tevékenység és beavatkozások összessége, amelyek révén a betegek - saját tevőleges közreműködésükkel - a legjobb egészségi, fizikai, mentális és szociális állapotba kerülhetnek, és ennek révén megőrizhetik, illetve visszanyerhetik az őket megillető társadalmi pozíciójukat és aktív életvitelüket.
A komplett rehabilitáció - amely mind a kórházi időszakot, mind a kórházból való távozás időszakát magában foglalja - jelentős mértékben kedvezően befolyásolja a betegek további prognózisát. Egy vizsgálat szerint - amelyben a nagyszámú rehabilitációs tanulmányok eredményeit dolgozták fel - a szívinfarktust átvészelt betegek halálozása egynegyedére, az újabb infarktusok előfordulása pedig egyharmadára csökkent a rehabilitációban részesülő betegek esetében.
A rehabilitált betegek jobb életminősége pedig - a fenti adatokon túlmenően is egyértelműen a rehabilitáció széles körű alkalmazása mellett szól.
A stroke a központi idegrendszer sejtjeinek pusztulása, amit az agyat ellátó erek hirtelen elzáródása, vagy az erek megrepedése okoz.
A rák és a szívbetegségek után a stroke a harmadik vezető halálok, s a végleges munkaképtelenséghez vezető megbetegedések között a leggyakoribb Európában. A WHO előrejelzése szerint 2020-ra a halálos kimenetelű szívmegbetegedések és stroke esetek száma világszerte 20 millió fölé emelkedik, s ezzel ezek a betegségek veszik át a vezetést a halálokok sorában.
Kockázatot jelentenek a cukorbetegség, az extrém túlsúly, a vér kóros zsírértékei, a dohányzás, a mértéktelen alkoholfogyasztás, a hormonális szerekkel való visszaélés, valamint a kábítószerek is.
A mozgásszervi betegségek egy része genetikailag meghatározott. Ide sorolhatók pl. a kristály okozta artropátiák (ezek közül a legjelentősebb a köszvény), továbbá bizonyos fejlődési rendellenességek (pl. a csípőizületi fejlődési rendellenességek és következményeik). Ezekben az esetekben a mozgás, fizikai aktivitás látszólag a tünetek provokálását eredményezi, de természetesen a panaszok, eltérések nem eredményei a fizikai aktivitásnak, csak megmutatkoznak, a nem adekvát mozgásterhelés eredményeképpen.
Jelentős csoportot képeznek a betegségek között az immun- (autoimmun-) rendszer defektusai által meghatározott krónikus mozgásszervi betegségek. Ezek oka nem kapcsolatos a fizikai aktivitással, testmozgással, terápiájukban azonban jelentősége van a mozgásterápiának, gyógytornának.
A mozgásszervi megbetegedések megelőzésének és a betegség rehabilitációjának legfontosabb eszköze a fizikai aktvitás, a mozgásterápia, gyógytorna. A gyógytorna legfőbb célja a diszfunkciók kialakulásának megelőzése. Ebben a tevékenységben szükséges az izomerő, az állóképesség, a mobilitás, flexibilitás, stabilitás, az ellazulás képesség, a koordináció, az egyensúly és a funkcionális képességek helyreállítása, fejlesztése, növelése.