„Anton Atya a mennyei Hazába költözött”- kaptam tegnap a váratlan és megdöbbentő hírt.
Alig 10 napja még telefonon keresett, hogy közbenjárásomat kérje a ruhaadományok mielőbbi eljuttatásához kórházunk rászoruló betegei és dolgozói számára. Mindig csak akkor hívott, ha adni akart, és ez valamilyen akadályba ütközött. Mindig sürgette a teendőket, mert tudta, hogy aki gyorsan ad, az kétszer ad. Utolsó küldeménye néhány napja érkezett meg kórházunkba.
P. Anton Gots, OSC 1934-ben született Mosonszentjánoson. 1946-ban családját kitelepítették Burgerlandba, így lett Ausztria a „befogadó” hazája. 1959-ben szentelték pappá, majd belépett a betegápoló Kamilliánus Rendbe. Küldetése 1985-től kötődik Magyarországhoz és a 90-es évek elejétől Nyíregyházához.
Az ideköltöző szerzetes, rendtársaival együtt kórházakat, szeretetotthonokat, rászorulókat látogatott és segített hozzá –kiterjedt kapcsolatainak köszönhetően- bútorokhoz, ruhaneműhöz, élelmiszerekhez. Kórházunk is több millió Ft értékben kapott adományokat a Kamilliánus Rendtől: ágyak, matracok, kiültető- és kerekes székek, ápolást segítő eszközök, csak néhány az adományok hosszú listájáról, amellyel Anton Atya megajándékozta intézményünket.
2010-ig rendtársaival és a Kamilliánus Családok civil segítőivel hűségesen látogatta kórházunkat, lelki táplálékot nyújtva mindazoknak, akik igényelték Isten közelségét betegágyuk mellett. Az öregotthonok lakóit éppúgy felkereste, mint a hátrányos helyzetű, legszegényebb városrészben lakókat. Szent Kamill rendalapító (1551-1614) követőjeként azt vallotta, hogy az irgalmas Krisztus szeretetét kell közvetíteni a betegeknek és a szenvedőknek.
Pár éve az élet visszaszólította Ausztriába.
P. Anton Gots teljesítette szerzetesi fogadalmát: példát adott Krisztus követéséből és emberszeretetből, de legfőképpen a betegek szolgálatából. Élete utolsó percéig őket szolgálta.
Most amikor megállunk a mindennapok rohanása közepette, hogy Őrá emlékezzünk, eszembe jut „Utunk jelei” c. könyvének egyik gondolata:
„Életutunk során is szükségünk van parkolókra és pihenőkre. Isten belekalkulálta őket a Hozzá vezető utunkba. Lehetetlen, hogy megállás nélkül, hajszoltan rohanjunk át az életen. Szükségünk van időre és helyre, amikor és ahol fellélegezhetünk, megpihenhetünk, és ezzel egyszerre Isten közelségét és védelmét is mélyebben megtapasztalhatjuk…”
Kedves Anton Atya!
Köszönjük, hogy velünk voltál, köszönjük, hogy a nyíregyházi betegeket választottad, köszönjük, hogy példaképünk lehettél!
Nemcsak emlékedet, de tanításodat is megőrizzük.
Tevékeny földi életutad végén nyugodj békében, Isten közelségében!
Hálatelt szívvel emlékezünk Rád.
Nyíregyháza, 2014-11-25.
Dr. Orosz Márta
Osztályvezető Főorvos
Higiénés Osztály
